Dédapám, Nagyapám, Apám.

Pereszlényi Zoltán.

 

 Mi lenne, ha egy reggel úgy ébrednél fel, mint sok más ember,

hangos szóval mondanád, ma olyat teszek, amit nem felejtenek el.

Te is, csak egy része vagy e teremtett világnak

nem hagysz belőle semmit az unokádnak?

A végtelen idő múlásában az a kis idő, amíg itt élsz,

nem jogosít fel arra, hogy haszontalan dolgokat tégy.

Mindennek a része vagy, de semmi nem a tiéd,

csak kölcsönkaptad, gondosan használd, amíg élsz.

 

 

Tedd meg egy reggelen, hogy időben elzárod a vízcsapot,

és lekapcsolod a lámpát, mikor már látod a napot.

Ez csak ez első lépés, hogy kezd jól érezni magad,

azután jön majd a többi, a Teremtő génjeidbe elrejtette azt.

Talentumot használd, hogy öröme legyen e nagyvilágnak,

taníts meg másokat is, miként lesz virága a fának.

 

Vagy talán akkor érzed jól magad, ha pusztulni látod e világot?

Haszontalan  – felzabálnád az ősi álmot.

Akkor te nem vagy való erre a világra, nem hullhat korom a virágra.

Itt emberek élnek, nem holmi férgek,

akik ha kell, ott is esznek ahol kijön belőlük a végzet.

 

 

Ó ti álszent mindenki, véget nem érő parttalan szócséplők,

összegyűltök, hogy mentsük meg a világot,

közben ti égetitek el az utolsó lángot.

Mérgezed az ételt, a vizet, mert ezért a sok balga nép fizet.

Elhiteted velük, hogy te élen jársz a sorban,

leplezett alázattal mondod, csak holnap is gyere be a boltba.

Te is tudod ocsúnak is kevés amit kínálsz,

közben a föléből dőzsölsz és azt hiszed mindenki fölött állsz.

 

 

Lesz majd sírás, rívás, fogcsikorgatás, ha eljön az utolsó óra,

mert ugye te most azt hiszed, felültél a vágtázó lóra.

Kihull alólad a pej nemsokára, mert mérgezted a zabot,

amit a Teremtő neked is ingyen adott.

Ha megbecsülted volna a természet ajándékát,

most nem kellene törnöd a  fejed, hogy másokat hogy vágj át!

 

 

Verítékkel teli összegyűrt párnádon

visszatérő álmaidban unokáid gyermekeit látod,

kik könnyes szemmel szórják rád az átkot.

Ezt hagytátok örökül! Már a Nap sem tündököl!

Víz helyett lápos mocsár, zöld helyett kiégett minden és kopár!

Dédapám Te eszelős, ezért Te vagy a felelős!

Ti még vissza tudtátok volna fordítani,

csak többeteknek kellett volna ordítani.

Hangosan mit a mennydörgés ereje,

hogy a mi életünknek is legyen veleje.

 

Dédapám, nagyapám, apám,

miért nem figyeltetek jobban ránk!

Miért nem tanítottátok meg mindenkinek,

hogy ne mérgezzék meg a vizet!

Hiszen Ti már láttátok és tudtátok,

hogy a jövőnek milyen hagyatékot szántok!

 

Vége az éjnek, végre itt a reggel!

Ugyan verítékkel teli a párnám,

de ma, egy új nap vár rám.

De jó, hogy csak álom volt,

mosolyogva tekint rám a lenyugvó hold.

Ő már tudja, hogy megteszem,

nem kell többet ilyen rémálom azt hiszem.

 

A felkelő Nap első sugara megérinti arcom,

a kertből ezer madár csicsergését hallom.

Mily gyönyörűség látni, ahogy a lágy fuvallat,

megmozdítja a fák leveleit és az ágakat.

Ígéretem és a törvényt nem szegem, betartom és tartatom,

hogy a természetet óvó törvényeket elfogadom.

Gyermekeim, unokáim, dédunokáim,

nem gyötörnek már többet kínzó álmaim. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük